Polgári- Gazdasági- Közigazgatási Kollégiuma
2011.El.II.C.51. szám
Pécsi Ügyvédi Kamara
elnökének
Dr. Leposa Marianna Úrhölgynek
Tisztelt Elnök Úrhölgy!
A Baranya Megyei Bíróság Polgári-, Gazdasági- és Közigazgatási Kollégiumának az „Ismét a szakértői bizonyításról” szóló előterjesztését elektronikus úton mellékelten küldöm szíves tájékoztatásul, esetleg az ügyvédek részére történő továbbítás céljából.
P é c s, 2011. október 24.
Dr. Bédi Sarolta
kollégiumvezető
Ismét a szakértői bizonyításról
Szakértői bizonyítással kapcsolatos előterjesztést 2004. márciusában, majd jogszabályváltozásra figyelemmel 2006. áprilisában készített előterjesztésem alapján vitatott meg a kollégium. 2011. áprilisában dr. Kovács János megyei bírósági bíró készített előterjesztést, amelyet szintén kollégiumi ülésen vitattunk meg.
A jelen előterjesztést indokolja egyrészt az, hogy jogszabály módosítás történt, a módosító jogszabály a 2009. évi LXXV. törvény, új jogszabályként jelent meg az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII.31.) IRM rendelet. A kettő jogszabály gyakorlati tapasztalatait a kollégium még nem vitatta meg.
Az előterjesztés másik indokához mellékletben csatolom az OIT határozatával elrendelt, a Fővárosi Bíróság helyzetének felméréséről, vizsgálatáról készült anyagból a szakértő kirendelésével kapcsolatos kérdések címen tett megállapítást. Ezek a megállapítások sok esetben megegyeznek az általam tett megállapításokkal is, hiszen kollégiumvezetőként 2003. elejétől évente kettő alkalommal vizsgáltam a 2 és 3 éven túli pereket és ezekben szinte kivétel nélkül folyt szakértői bizonyítás, amely legalábbis részben az eljárás elhúzódását eredményezte. Természetesen nagyon sok - sőt a legtöbb - ügyben helyesen és időszerűen folyik a szakértői bizonyítási eljárás, de a szakértői bizonyítás helytelen volta miatt az eljárások elhúzódását a lehetőség szerint a legkisebb számúra kell leszorítani annak érdekében, hogy a bíróság eljárása megfeleljen a Pp. 2. § (1) és (2) bekezdésében foglalt ésszerű időtartamnak.
Az előterjesztés harmadik indoka, hogy a Baranya Megyei Bíróság elnöke 2011. első félévében a költségkedvezményes ügyekben kifizetett szakértői díjak vizsgálatát rendelte el. Nagyon nagy számú peres ügyet vizsgáltam meg és nem csak költségkedvezményes ügyeket, ez a vizsgálat indított a jelen anyag elkészítésére.
Célom elsősorban a kisebb gyakorlattal rendelkező bírák segítése és azoké is, akik olyan ügyet tárgyalnak, amely számukra új, vagy ritkán fordul elő.
A feltétlenül szükséges jogszabályok felsorolása
Pp. 177-187. §
2005. évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértői tevékenységről (SZTV)
2005. évi XLVIII. törvény az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről
2008. évi XLV. törvény az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról
282/2007. (X.26.) Korm. rendelet a szakterületek ágazati követelményeiért felelős szervek kijelöléséről, valamint a meghatározott szakkérdésekben kizárólagosan eljáró és egyes szakterületeken szakvéleményt adó szervekről. A mellékletek tartalmazzák a szakvélemény adására kizárólagosan feljogosított szervek, a szakvélemény adására elsősorban feljogosított szervek és szakvélemény adására feljogosított szervek listáját.
9/2006. (II.27.) IM rendelet (ISZR) az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről
3/2008. (XII.31.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői működésről
3/1986. (II.21.) IM rendelet az igazságügyi szakértők díjazásáról
Feltétlenül alkalmazni kell a SZTV 13-17. §-ának, valamint az ISZR 9-14. §-ának a rendelkezését, ezek azok a szabályok, amelyek naponta alkalmazandók.
* * *
Az előterjesztésben a bírói gyakorlatban egyes problémás kérdésekkel foglalkozom. A vizsgálati anyagban egyetlen bíróságot és ügyszámot sem jelölök meg még akkor sem, ha konkrétan idézek az ügyből.
Tárgyalás a szakértő személyéről
A Pp. 177. § (3) bekezdése szerint, ha a felek a szakértő személyében nem állapodnak meg, arról a bíróság dönt. Az utóbbi esetben a feleket a szakértő kirendelése tárgyában - szükség esetén - meg kell hallgatni.
Az egyik ügyben a felperes kérte a szakértőt, a személy kiválasztását a bíróságra bízta. A távollévő alperest az elhalasztó végzésben a bíró arra hívta fel, hogy tegyen javaslatot a szakértő személyére, ha nem tesz, úgy tekinti, hogy a személy kiválasztását a bíróságra bízza.
Egy ügyben a bíró felhívta az alperest, hogy 8 napon belül nyilatkozzon az alperes által indítványozott szakértő személyéről.
Egy ügyben a felperes a tárgyalás után kért szakértőt kirendelni. A bíró felhívta a felperest, hogy 3 napon belül a szakértő személyére nyilatkozzon. Az alperes aztán a szakértő személyére vonatkozó már nem kapott felhívást.
Egy ügyben a felperes kérte a szakértő kirendelését, a személyére javaslatot tett, az elhalasztó végzésben az alperest oly módon hívta fel, hogy ha nem nyilatkozik a megadott határidőn belül úgy tekinti, hogy a felperes által kért szakértő személyével egyetért.
Egy következő ügyben a halasztó végzésben hívta fel a felperest, hogy jogi képviselője útján 30 napon belül előkészítő iratban terjessze elő bizonyítási indítványát, a szakértő személyére, a megválaszolandó kérdésekre is nyilatkozzon.
A Pp. 177. § (3) bekezdését a 2005. évi XLVIII. törvény 9. § (2) bekezdése állapította meg. Az indokolás a követezőket tartalmazza: "A törvény elsősorban a felek megállapodására bízza a kirendelésre kerülő szakértő személyének meghatározását. Ilyen megállapodás hiányában a szakértő személyéről a bíróság dönt." Én ezt úgy értelmezem, hogy a felek akkor tudnak megállapodni a szakértő személyében, ha jelen vannak a szakértői bizonyítás elrendelésekor, illetve amikor a szakértői díj előlegezésére történő felhívás az elhalasztó végzésben megtörténik. A szakértő személyére történő javaslattétel a bíróság részéről is megtörténhet oly módon, hogy a bíróság javasol egy személyt, akit a felek elfogadhatnak. Ha az egyik fél nincs jelen, a másik fél még megteheti a szakértő személyére a javaslatot, vagy akár a bíró tehet javaslatot, ez esetben a jelen nem lévő ellenfelet fel lehet hívni arra, hogy elfogadja-e a javasolt szakértő személyét.
Mindenképp mellőzni kellene az elhalasztó végzésben, vagy egyéb végzésben történő olyan felhívás közzétételét, amelyben a bíróság azt kéri a féltől, hogy tegyen javaslatot a szakértő személyére. Ez ugyanis nem vezet semmiféle felek közti megállapodáshoz. Nem ez a törvény célja, és nem javaslatot kell a feleknek tenniük a szakértő személyére.
Mellőzni kell a szakértő személyére vonatkozó formális tárgyalást, formális felhívásokat és különösen az olyan felhívást, hogy egyik, vagy másik, vagy mindkét fél tegyen javaslatot a szakértő személyére, mert ez nem vezet semmiféle megállapodásra.
A kirendelés formája, tartalma
A szakértői kirendelés formája végzés. Ahogyan már korábbi előterjesztésemben írtam mellőzni kellene a kétszeri kirendelő végzés meghozatalát. Ha az elhalasztó végzésben a szakértő kirendelése név szerint megtörténik, akkor a feladat meghatározás már csak megkeresés kellene, hogy legyen a szakértőnek címezve. Természetesen a jó szakértői bizonyítás lefolytatását nem befolyásolja az a tény, hogy kétszer történik végzéssel a szakértő kirendelése.
A kirendelés tartalmát a 2005. évi XLVII. törvény 13. § (1) bekezdés a-k./ pontok részletesen tartalmazzák.
Az alpontok sorrendjét követve az egyes pontokhoz az alábbiakat fűzöm.
13. § (1) bekezdés a/ a kirendelt szakértő, vagy szakértői csoport vezetőjének a megnevezését, a kirendelés ügyszámát és az ügy tárgyát.
A szakértőt ki kell rendelni, ez egyértelmű. Ezt mégis meg kell jegyezzem, mert például a következőkkel is találkoztam:
XY szakértőtől szerez be szakértői véleményt.
A perben igazságügyi orvosszakértőül dr. XY-t alkalmazza.
A szakértőt tehát ki kell rendelni.
13. § (1) bekezdés b/ a szakértői feladat teljesítéséhez szükséges adatokat.
Erre a későbbiek során térek ki.
13. § (1) bekezdés c/ azt, hogy a bizonyításra hivatalból kerül-e sor, és a szakértői díj fedezésére - ha törvény alapján ez szükséges volt - milyen összeg letétbe helyezését rendelték el.
Általában a letétbe helyezett összeg megjelölése megtörténik, de például az egyik ügyben egy felhívást is kiadott a bíróság, hogyha a szakértői díj több lesz, a szakértő intézkedést ne tegyen. Találtam olyan kirendelő határozatot, amelyben megtörtént a tájékoztatás arra vonatozóan, hogy melyik fél tette le a díjat, csak éppen az összeg hiányzott a tájékoztatásból. A hivatalbóli bizonyításról a tájékoztatás megjelölése általában megtörténik, több esetben elmarad. A polgári peres ügyekben a gondnokság alá helyezés, a gyermekelhelyezés iránti ügyek azok, amelyekben hivatalbóli bizonyítás folyhat, a kirendelt szakértők is általában azonosak, így tudják, hogy tárgyi költségfeljegyzési jog, vagy tárgyi költségmentesség folytán az állam fogja előlegezni a szakértői díjat és mi lesz az alkalmazandó jogszabály a díj összegének meghatározásakor. Ennek ellenére a törvényi kötelezettséget teljesíteni kell.
A 31/2008. (XII.31.) IRM rendelet 14. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a letét a szakértői díjat előreláthatóan nem fedezi, a szakértő köteles a kirendelésről való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül ezt - a rendelkezésére álló adatok alapján megítélése szerint hiányzó összeg megjelölésével együtt - a kirendelő szerv felé haladéktalanul jelezni. Ez olyan jogszabályi kötelezettség, amit a szakértőnek tudnia kell, mert hiszen a teljes, reá vonatkozó jogszabályt ismernie kell. Az semmiképpen nem helyes felhívás, hogy a szakértő intézkedést ne tegyen.
Itt említem meg a 14. § (2) bekezdést, mely szerint, ha a szakértő az (1) bekezdésben írt jelzést elmulasztja, a letétbe helyezett összegen felül szakértői díjra vonatkozó igényéhez - a díjjegyzék előterjesztésével egyidejűleg - valószínűsítenie kell, hogy a díjtöbblet felszámítását a kirendelést követően felmerült, rajta kívül álló ok indokolja.
Egy konkrét fellebbezett ügyet bírált felül az általam vezetett tanács. A szakértő a letétben lévő összegnél több tízezer forinttal magasabb díjat számított fel, a díjjegyzékéhez indokolást is csatolt, amely szerint azért került sor a magasabb díj felszámítására, mert az egyik fél hosszas számolással járó kérdést tett fel. Ebből következik, hogy a szakértők a reájuk vonatkozó szabályt, kötelezettséget ismerik, és természetesen ismerniük is kell a szabályt. Az már más kérdés, hogy az említett perbeli ügyben a bíró szakértőt kirendelő határozatában arról tájékoztatta a feleket, hogy a szakértőhöz kérdéseket tehetnek fel. A későbbiekben majd kitérek az indítványozási kötelezettségre, de mert téves tájékoztatást kaptak a felek és a szakértő is, így a bíróság nem bírálta felül a kérdéseket az indítványozás hiányában arra vonatkozóan, hogy szükséges-e a kérdés megválaszolása, vagy sem. A szakértő természetesen a kérdésre adott választ.
d/ A szakértő részére átadandó iratok és tárgyak megjelölését, valamint az átadás időpontját, ha pedig az átadás nem lehetséges, annak meghatározását, hogy a szakértő az iratokat és tárgyakat hol, és mikor tekintheti meg.
A következőket találtam az egyes ügyekben:
A bíróság a szakértő rendelkezésére bocsátja a per összes iratát.
A bíróság a szakértő részére jobb tájékozódás végett rendelkezésre bocsátja a peres eljárás teljes iratanyagát.
Egyes ügyekben nincs semmiféle tájékoztatás az iratokra vonatkozóan.
A legtöbb megtekintett ügyben azonban a szakértő azt a tájékoztatást kapta, amiről a korábbiakban megállapodtunk. Ez pedig az, hogy a bíróság megjelöli, hogy a szakértő 3 napon belül az iratokat átveheti, és itt megjelöli, hogy melyik bíróság milyen irodájában történhet az átvétel. A további tájékoztatás, hogy amennyiben a szakértő nem veszi át az iratokat a megadott helyen és időben, a bíróság azokat részére postán küldi el. Változatlanul ez lenne a helyes.
Az e/ és f/ pontok egyértelműek és a polgári eljárásban valószínűleg csak elvétve fordulhat elő.
g/ azokat a szakkérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia
a későbbiekben térek ki erre.
h/ a szakvélemény előterjesztésére meghatározott határidőt, az esetleges soron kívüliségre utalást és az előterjesztés módjára vonatkozó felhívást.
Az engedélyezett határidőt minden esetben tartalmazza a kirendelő végzés. Ha a bíróság a szakértő kirendelésével egyidejűleg kitűzi az új határnapot, célszerű lenne a kirendelés végén értesíteni a szakértőt a kitűzött új határnapról azért, hogy ezzel is ösztönözni tudjuk a szakértőt az engedélyezett határidő betartására. A szakértőt a bíróság a kirendelő határozatban csak értesíti az új határnapról, az esetleges megjelenése csak külön idézés esetén válik szükségessé. Ha a bíró megfelelő távoli határnapot tűz, akkor a díj előlegezése, a kirendelés, a szakvélemény előterjesztése, a felek részére kézbesítés és a kérdések feltétele is megtörténhet az új határidőig. Ennek hiányában csak egy felesleges formális tárgyalás tartása történhet meg.
i/ Több szakértő egyidejű kirendelése esetén a többi szakértő személyére vonatkozó tájékoztatást.
Nem találkoztam ilyen üggyel, pedig a jogalap kérdésének eldöntését követően például egy vagyonközösségi ügyben egyszerre is ki lehetne rendelni az ingatlanra az ingatlanforgalmi szakértőt, az ingóságokra a becsüs szakértőt, a gépkocsira a gépjárműszakértőt, az üzletrészre a könyvszakértőt. Az értékek megállapítása céljából. Kivitelezhető és nem kellene a szakértőket egymás után kirendelni, ami feltétlenül a peres eljárás elhúzódását eredményezi. Az egyidejű kirendelés esetén azt is meg kell határozni, hogy melyik szakértő kapja meg először az iratokat és kinek hogyan kell betekintés céljából továbbadni. Ez nem kivitelezhetetlen, én magam sokszor éltem ezzel a lehetőséggel jogszabályi rendelkezés nélkül is.
Erre ad lehetőséget az SZTV 13. § (1) bekezdés a/ pontja és
erre ad útmutatást a 31/2008. IRM rendelet 9. § (2) bekezdése.
j/ személy vizsgálatával járó kirendelés esetén a szakkonzultáns személyéhez történő hozzájárulás beszerzésének kötelezettségét:
A szakkonzultáns fogalmát a SZTV 30. § (1) bekezdés mondja meg, szakkonzultáns a névjegyzékben nem szereplő személy. Ez főként orvosszakértői bizonyítás esetén fordul elő.
* * *
A SZTV 13. § (1) bekezdés a/ pontja kirendelt szakértői csoportról beszél. Az ISZR 9. § (3) bekezdése arról szól, hogy ha a kirendelő szerv a szakértői csoport vezetőjét jogosítja fel arra, hogy a többi szakértőt bevonja, a második bekezdésben foglaltakat a szakértői csoport vezetője határozza meg. A (2) bekezdés: ha az ügyben különböző szakkérdésekben több szakértőt rendelnek ki, vagy később válik szükségessé több szakértő alkalmazása, a szakértői tevékenységeket a kirendelésben meghatározott feladatok, sorrend és együttműködés szerint kell lefolytatni. Az ISZR 11. § (3) bekezdése szerint, ha a kirendelés vagy megbízás együttes, vagy egyesített szakvélemény elkészítésére irányul, a szakértőket a rájuk vonatkozó jogok és kötelezettségek - e rendeletben foglalt kivétellel - önállóan illetik meg, illeti terhelik.
Ha a több szakág szakértője szükséges, az a helyes eljárás, ha a bíróság rendeli ki a szakértőket név szerint, a szakértők személyében való előzetes tárgyalást követően és legfeljebb egy személyt a csoport vezetőjének kijelöl az iratok kezelésére, egymás részére való megküldésére, a közös helyszíni szemle kitűzésére, stb. A szakértői díj összegét is úgy kell letetetni, hogy minden szakértő díját fedezze. Ezen túlmenően a szakértő személyében való megállapodás elve is sérül, ha a szakértőre bízzuk más szakértő bevonását.
Egy példa: a bíróság a pszichológus szakértőt feljogosítja, hogy pszichiáter szakértőt vonjon be.
k/ pontban foglalt előírás egyértelmű és nem gyakori.
Figyelmeztetés (Pp. 180. § (1) bekezdés)
A hamis szakvélemény adás törvényi következményére véleményem szerint a kirendelő határozatban írásban kell figyelmeztetni a szakértőt, hiszen más mód erre nincs, mert a bíróság a szakértővel személyesen nem találkozik, legfeljebb csak akkor, ha a fél a későbbiekben kéri idézni a szakértőt a tárgyalásra A tárgyalásra idézés esetleges, a fél kérelmétől függ, egyébként is már az írásbeli vélemény elkészült, ezért a kirendelő határozatnak ezt a figyelmeztetést tartalmaznia kell.
Tájékoztatás
Az előbbiekben elemzett, a 13. § (1) bekezdés részletesen, hogy mely tényekről kell a szakértőt tájékoztatni.
Ezen felül a következő tájékoztatásokkal találkoztam:
"Alapos ok nélkül késlekedik és a nyitva álló határidő alatt a határidő meghosszabbítását nem kéri, a határidő lejártát követő naptól kezdve a bíróság naponta egy %-kal csökkenti a munkadíjat".
Egy másik ügyben a szükséges és helyes tájékoztatáson túl szerepelt a következő: "A szakértő a felekhez jogosult közvetlenül kérdést intézni, illetve bizonyítást indítványozni, amennyiben ez a feladatának a teljesítéséhez szükséges."
Egy másik ügyben a törvényben írt fenti adatokon túl a kirendelés tartalmazza a következőket:
- közölje a vele szemben fennálló esetleges kizáró okot
- ha nem tartozik szakismerete körébe
- egyéb fontos ok akadályozza
- tevékenysége feltételei nincsenek meg
- más kirendelő hatóság felkérésének kell eleget tennie
- más szakértő igénybe vétele is szükséges
- feladatát a megadott határidőre nem képes teljesíteni. Ez esetben a határidő meghosszabbítása érdekében nyilatkozzon a szakvélemény előterjesztésének várható időpontjáról.
Egy másik ügyben a következő tájékoztatást találtam. "Ha a fenti határidőn belül előterjeszteni nem tudja a véleményt, akkor pénzbírság terhe mellett a vélemény várható időpontját a határidő lejártát megelőzően legalább 8 nappal jelentse be a késedelem okának megjelölésével".
A kérdés egyrészt, hogy egyáltalán kell-e bármiről tájékoztatni a szakértőt, másrészt, hogy hogy választjuk ki, hogy a sok tudnivaló közül miről tájékoztatjuk a szakértőt. Ha a tájékoztatás mellett döntünk, akkor a törvénnyel legalább egyező szövegű legyen.
A 2005. évi XLVII. törvény 18-18/A. és 18/B. § szerint az igazságügyi szakértők képzésben részesülnek jogi ismeretekről, sőt jogi vizsga letétele kötelező. Ezért elvárható, hogy a szakértő a reá vonatkozó jogszabállyal tisztában legyen és így a tájékoztatása szükségtelen annál is inkább, mert mindenről nem lehet tájékoztatni, az egyes kiemelt kérdésekről való tájékoztatás nem teljes körű. Véleményem szerint az viszont nem helyes, hogy a szakértő tájékoztatása attól függ, hogy a bíró mit tart lényegesnek, mert nem lehet válogatni a tudnivalók között. A SZTV 13. § (1) bekezdésben foglaltakon túl másról nem kell tájékoztatni a szakértőt.
A szakértő közlési kötelezettsége
A 2005. évi XLVII. törvény 13. § (4) bekezdés a-f. / pont és a 14. § (2) bekezdése részletesen tartalmazza, hogy a szakértő mit köteles a kirendelő hatósággal közölni, illetve miről köteles értesíteni. A 14. § (1) bekezdés pedig egyértelműen tartalmazza, hogy a szakértő a kirendelő hatóságtól, valamint a felektől a szakvélemény elkészítéséhez mit kérhet még.
A Pp. 104. § (2) bekezdése szerint, ha a határidő meghosszabbítást szakértő kéri, kérelmét a határidő lejárta előtt kell előterjesztenie. A 2005. évi XLVII. törvény 13. § (4) bekezdése szerint a szakértő köteles a tudomására jutásától számított 5 napon belül - szakértői intézmény, társaság, szervezet kirendelése esetén 10 napon belül, annak vezetője útján - közölni a kirendelő hatósággal a fent már írt a-f/ pontban foglaltakat. Az e/ pont, ha feladatát határidőre nem képes teljesíteni. Látszólag a két jogszabályi rendelkezés ellentétes de, mert a tudomásra jutás nem ellenőrizhető érvényesül a Pp. szabálya és e szerint akár az utolsó napon is kérheti a határidő hosszabbítást.
A kirendelés
A Pp. 177. § (1) bekezdés első mondata szerint, ha a perben jelentős tény, vagy egyéb körülmény megállapításához, vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki.
A Pp. 180. § (3) bekezdése alapján a szakértőhöz egyes kérdések feltevését a felek is indítványozhatják.
A Pp. 182. § (2) bekezdés alapján a szakértőhöz a véleményre vonatkozólag ennek előterjesztése után kérdéseket lehet intézni.
A Pp. 177. § (5) bekezdése szerint, ha az ügy bonyolultsága, illetve a szakértői munka várhatóan nagy terjedelme vagy költsége ezt indokolja, a bíróság a fél kérelmére a szakértőt –
szükség esetén a szakértőnek a tárgyaláson való előzetes meghallgatása után –
felhívja, hogy szakértői feladatáról és annak várható költségeiről előzetes munkatervet készítsen. Ezzel a jogszabályi rendelkezéssel többször lehetne élni akkor, ha a bíró úgy ítéli meg, hogy az ügy bonyolult, és szükséges a feleknek és a szakértőnek az együttes megbeszélése a beszerzendő tényanyagokra, a még esetleges szükséges bizonyítékokra, a szakértőnek szóló kérdések meghatározására.
A következő mondatokat idézem:
A szakértő kirendelés előtt:
"A bíróság felhívja a felperesi és alperesi képviselőt, hogy a szakértő által megválaszolandó kérdésekre 8 napon belül indítványokat tehetnek. A bíróság ezt követően hivatalból rendel ki szakértőt."
"Felhívja a felperesi képviselőt, hogy a szakértőhöz felteendő kérdéseit 15 napon belül terjessze elő."
"A megválaszolandó kérdések tekintetében terjesztett elő előkészítő iratot. Felhívja az alpereseket, hogy a szakértőhöz írásban kérdéseket intézzenek."
"15 napon belül a felek kérdések feltevését indítványozhatják a szakértő részére. Ezt követően külön végzés szerint szakértői bizonyítást rendel el..."
A szakvélemény előterjesztése után:
"A feleket felhívja a szakvéleményre vonatkozó nyilatkozatokat terjesszék elő, a szakértői vélemény kiegészítését , vagy a szakértő tárgyalásra idézését kérik, ez irányú kérelmüket a fenti határidőben terjesszék elő a szakértőnek feltenni indítványozott kérdések egyidejű megküldése mellett."
A feleknek kiadni rendeli a szakértői véleményt és a végzés a következő: "Ha a vélemény kiegészítését kérik, a feltenni indítványozott kérdések megjelölése mellett terjesszék elő, és ha idézni kérik..."
"8 napon belül nyilatkozzanak, de legkésőbb a következő tárgyalási határnapig, hogy a szakvéleményt elfogadják-e, illetve a kérdések egyidejű rögzítése mellett a szakvélemény kiegészítését kérhetik."
A korábbiakban írtakkal egyezően változatlanul az a véleményem, hogy a bíróságnak kell a szakértőt kirendelnie, azt követően célszerű a feleknek a kérdések feltevését indítványozni. Az indítvány tétele lehetőségére fel kell hívni a felet még a kirendelő határozatban. Igaz, hogy a Pp-ben ez a szabály egyértelmű, de célszerű lenne a kirendelő határozatban a felek felhívása és figyelmeztetése a kérdések indítványozására, mert ebben az esetben az eddig kialakult rossz gyakorlattól térnénk el. A kérdések feltételére a bíróság nem várhat, mert ez csak felesleges időmúlás és ez az eljárás elhúzódását eredményezi, szankcionálásra nincs lehetőség a kérdés feltevés elmulasztása esetén. Annál jelentősebb, hogy a bíróság által feltett kérdéseket követően a fél, ha van indítványozza a kérdéseinek a feltevését. Az indítványozásnak az a jelentősége, hogy a bíróságnak ellenőriznie kell, hogy feltehető-e a kérdés a szakértőnek.
Egy nemrégen felülbírált, szakértői díj összegét kifogásoló fellebbezés elbírálása során találkozott a másodfokú tanács azzal, hogy a felet feljogosította a bíró arra, hogy a szakértőhöz a kérdéseket közvetlenül tegye fel. A szakértői díj aztán a fél szerint túl magas összegű lett, és kérte annak leszállítását. Ugyanakkor a fél tett fel a szakértőhöz olyan, jelentős számolási feladattal járó kérdést, amely szükségtelen volt az ügy elbírálása szempontjából, de amely kérdésekre a szakértő a választ megadta és ami miatt a letétbe helyezett összeget meghaladó összegű díjat számított fel a szakértő. A kirendelő határozatban a bíró a feleket arra figyelmeztette, hogy közvetlenül tehetnek fel kérdéseket a szakértőhöz. Ezek után a szükségtelen kérdésre is meg kellett, hogy adja a szakértő a véleményt, ezért jogosult volt a díjat felszámítani. A másodfokú határozatban a kirendelő végzésben foglaltakra figyelemmel nem tudta a másodfokú bíróság a díjat mérsékelni azzal, hogy elmulasztotta a kérdések indítványozását a fél és ehelyett közvetlenül a szakértőhöz tette fel a kérdéseket, ami ellentétes a Pp-ben foglalt szabállyal.
A szakértők részére tartott jogi oktatáson egy pszichológus szakértő azt adta elő, hogy a bíró a feleket arra jogosította fel, hogy a szakértőhöz tegyenek fel kérdéseket. Az egyik fél huszonkilenc kérdést tett fel, a szakértő megítélése szerint számtalan kérdés nem tartozott az ügyre. A bírót megkérdezte, hogy melyik kérdésre válaszoljon, a bíró válasza az volt, hogy valamennyi kérdésre választ kell adnia. Ráadásul ezt meghatározott 5.000 forint díjért kellett volna teljesíteni. Ezután a kirendelt pszichológus szakértő felmentését kérte, az ügyet visszaadta. A másik pszichológus szakértőhöz már másként tette fel a bíró a kérdéseket, mert a két pszichológus szakértő beszélt egymással. Ezeket az eseteket kell elkerülni a Pp. kérdések indítványozására vonatkozó szabályának a betartásával.
A szakvélemény kiadásával együtt a kérdések feltevésére vonatkozóan mindig fel kell hívni a felet oly módon, hogy ha van a félnek kérdése azt tegye fel, mindig felhívást kell adni a félnek az esetleges kérdései feltételére. Az egy lehetőség, hogy az észrevételeit is megtegye. A szakértőnek azonban a kérdésekre kell választ adnia és nem az észrevétellel kell foglalkozni, ami esetleg abból áll, hogy az egyik, vagy a másik félnek nem tetszik a szakvélemény, mert az számára nem megfelelő. A kérdésfeltétel lehetőségét biztosítani azt is jelenti, hogy ha nem teszi fel a fél a kérdést, akkor a lehetőségre figyelemmel a tárgyalás elhalasztását is lehet akár kérni, ez pedig felesleges időhúzást eredményez.
Perrendszerű felhívásra és az igényes, nyelvtanilag helyes fogalmazásra példa:
"Felhívja a feleket, hogy a véleménnyel kapcsolatos esetleges kérdéseiket a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésére is figyelemmel 8 napon belül terjesszék elő és nyilatkozzanak, hogy kérik-e idézni a szakértőt." Ez az idézet szintén konkrét ügyből származik.
Az eljárási határidő elhúzódásának megakadályozására nagyon fontos, hogy a fél komolyan vegye a bíróság által történt szakértői kirendelést követően a kérdések feltevésének az indítványozását. Ez két részből áll, egyrészt, hogy a fél, ha van, valóban feltegye a kérdését, másrészt azt indítvány formájában tegye meg a bíróságon keresztül. Ez egyáltalán nem terjedt el a felek között, ennek nincs gyakorlata. Nagyon sokszor ennek hiányában és általában a nem helyes kérdésfeltevéssel áll összefüggésben az, hogy a szakvélemény előterjesztése után, annak kiegészítése válik szükségessé, sőt ekkor kezdik el keresgélni a helyes kérdéseket, de néha a tényeket is. A kérdések indítványozásának komolyan vételére a felet a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésében foglaltakra történő figyelmeztetés mellett is fel lehetne hívni és akár szankcionálni is kellene a fél mulasztását - a szakvéleményt követően történő kérdésfeltevést akkor, amikor azt megtehette volna a bírói kirendelést követően indítvány formájában. Ez elengedhetetlen az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében.
* * *
A SZTV 13. § b/ és g/ pontjában írtakkal foglalkozom a következőben a gyakran kirendelt szakértők esetén.
A 2005. évi XLVII. törvény 13. § (1) bekezdés b/ pontja szerint a kirendelésnek tartalmaznia kell a szakértői feladat teljesítéséhez szükséges adatokat, a g/ pontja szerint azokat a szakkérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia. Ez tehát a szakértői kirendelő határozat két kritikus pontja, a tényállás megadása és a kérdésfeltevés.
Általánosságban azt emelem ki, hogy a tényállásnak csak a releváns adatokat kell tartalmaznia, viszont azok ismertetése nélkülözhetetlen. A szakértői kérdések helyes feltétele a legfontosabb feladata a bíróságnak, megállapításom szerint ha kiegészítő szakvélemény beszerzése válik szükségessé, annak legtöbb esetben az az oka, hogy a szakértő részére megadott tényállás hiányos volt, nem volt még befejezett az egyéb, így a tanú és az okirati bizonyítás, - rendkívül ritka az az eset, amikor indokolt a kiegészítő szakértői vélemény beszerzése megfelelő tényállás megadása és kérdés feltevése esetén.
* * *
1. Orvosszakértői bizonyítás testi sérülés esetén
Először idézek néhány kérdésfeltevést.
"1. Egyes kórházi kezelések időszakát külön bontva szükség volt-e élelem feljavításra. Ha igen, akkor ez milyen kiadást jelentett a hozzátartózója számára.
2. Részletezze, hogy élelem feljavításra milyen okból van szüksége, arra várhatóan hosszabb távon szükség van-e, milyen kiadást jelent havi szinten a számára a jelenlegi ár és értékviszonyok alapján."
Egy másik kirendelő határozat "a felperes a balesettel ok-okozati összefüggésben szenvedett-e valamilyen maradandó fogyatékosságot".
"Szorult-e otthoni gondozásra, amennyiben igen, mettől meddig. Szorult-e háztartási kisegítő igénybevételére, azaz volt-e olyan háztartási munka, amelyet nem tudott elvégezni. Amennyiben igen, mennyi ideig állt fenn ezen állapota."
A kérdések megfogalmazására nem teszek észrevételt, de azt megjegyzem, hogy a kérdésnek minden esetben világosnak és egyértelműnek kell lennie.
A sérülések kiderítése, az ápolások és a kezelések helye és időtartama nem feltétlenül tartozik a szakértői kirendelés tényállására, ellenben be kell szereznie a bíróságnak az okiratokat és a szakszerű leírást a szakértőtől kellene kérni. Egyrészt nem biztos, hogy szakszerűen másolja át a bíró a leletekből a tényeket a kirendelő határozat tényállásába, másrészt a szakértő úgyis leírja e tényeket.
Ügyelni kellene arra, hogy valamiféle logikai sorrendben tegyük fel a kérdéseket a szakértőnek, először a sérülésekre, majd a következményekre, aztán például a vagyoni és a nemvagyoni egyes károkra vonatkozóan. Az igényes megfogalmazás nem lenne mellőzhető.
Ezek után a különböző lehetséges kérdések összegyűjtését kísérelem meg azzal, hogy természetesen a megfogalmazásban, a kérdésekben bármilyen téren ezektől bármilyen eltérés lehetséges. A továbbiakban csak felperest írok, természetesen bármilyen jogállású félről lehet szó.
Kérdések a sérülésekre
- A felperes milyen sérüléseket szenvedett el a baleset - a testi sértés - során
- Kórházi (klinikai) kezelés alatt állt-e, hol, mettől, meddig terjedő időtartamban. Egyéb orvosi kezelésben részesült-e.
- A sérülés teljes mértékben gyógyult-e, maradandó testi fogyatékosság maradt-e vissza a sérüléssel okozati összefüggésben, ha igen, ez miben áll. A felperes munkaképessége csökkent mértékű-e és hány % mértékű.
- A felperes egészségi állapotában a jövőben változás - rosszabbodás, javulás - várható-e. Ennek eléréséhez szükséges-e további kezelés igénybevétele, ha igen milyen kezelésekben kell részesülnie.
- A felperesnek sorsszerű megbetegedése a balesetet (testi sérülést) megelőzően volt-e, ezt hogyan befolyásolta a baleseti sérülés.
Kérdések a vagyoni károkra
- Élelem feljavításra volt-e szüksége a felperesnek, mettől, meddig terjedő időben, naponta hány forint összegben.
- A felperes ápolásra (betegellátásra) szorult-e, ha igen, mettől meddig terjedő időszakban, naponta hány órai időtartamban, egy napon belül milyen napszakban (például reggel, délben, este). Milyen tevékenységekben szorul ápolásra (például ágytálazás, fürdetés, etetés, stb.).
-Háztartási kisegítő igénybe vételére szorult-e a felperes, esetleg jelenleg is igénybe kell vennie kisegítőt. Milyen háztartási munkákat nem tud ellátni, melyek azok, amelyeket ereje megfeszítésével ellát.
- Milyen eddig elvégzett mezőgazdasági munkálatokat nem tud ellátni a felperes, melyeket tud ereje megfeszítésével ellátni.
- Tömegközlekedési eszközöket igénybe tud-e venni.
- Gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre szorult, szorul-e a felperes. Itt ezeket, különösen a gyógyászati segédeszközöket célszerű felsorolni (például MBT cipő, támbot, járókeret, stb.)
- Gyógytornász igénybe vétele indokolt volt-e, ha igen, mettől-meddig, jelenleg ez indokolt-e.
- Bármilyen egyéb a keresettel érvényesített igényre vonatkozó kérdés.
Kérdés a nemvagyoni károkra
Miután a vagyoni károkra vonatkozóan feltettük a kérdéseket célszerű rátérni a nemvagyoni kár keretében a kérdésekre, így a pszichés károsodásra, az esztétikai károsodásra és bármire, amit a felperes előadott, hogy az őt nemvagyoni kárként érte. Azt a kérdést, hogy a felperes életvitele milyen mértékben nehezült el, nem célszerű feltenni, mert a Ptk. 354. § megfogalmazására utal, amelyet a 34/1992. (VI.1.) AB határozat semmisített meg.
Kérdés kártérítési járadék igénylése esetén
- a felperes sorsszerű megbetegedését a baleseti sérülés hogyan befolyásolta, ha a sorsszerű megbetegedés munkaképesség csökkenésben is jelentkezett. Van-e olyan tevékenység - konkrétan a tevékenységre rákérdezve, amit eddig a felperes el tudott látni a sorsszerű megbetegedés mellett, és amit az elszenvedett baleseti, testi sérülés miatt nem tud ellátni.
* * *
Ápolás - háztartási kisegítés - mezőgazdasági munka
Az ápolási (betegellátási) költség, a háztartási kisegítői járadék (háztartás vezetési költség) és sok esetben a mezőgazdasági munka fogalma keveredik általában már a keresetlevélben, aztán elmarad a felek meghallgatása során, sőt a szakértői kirendelésben is a fogalmak és a károk ténybeli tisztázása. Ezért noha ezek nem jogi fogalmak, részletezését megkísérlem.
Ápolás mindaz a költség, ami a beteg testi ellátásával kapcsolatos. Ha a beteg ápolásra szorul, akkor szinte kizárt, hogy ő bármiféle munkát végezzen, így háztartást vezessen, ezért természetesen az ápolási költség mellett a háztartás vezetési költség is megilleti. E kérdéskörben autentikus a szakértő, aki az előbbiekben feltett kérdésben foglaltakra a választ meg tudja és meg is adja. Lényeges a szakértő kirendelése előtt a fél meghallgatása és azon személyek tanúkénti kihallgatása, akik a beteg ápolását végezték, akár szívességi alapon, akár ellenszolgáltatásért. Szívességi alapon még akkor sem köteles senki a károsult hozzátartozóját ápolni, ha egészen közeli hozzátartozóról van szó, ezért tehát kártérítés jár.
Nehezebb kérdés az ápolási, gondozási költség összege. Ennek megállapítása érdekében szükséges a fél részletes meghallgatása és az őt ápoló személyek tanúkénti kihallgatása.
Eligazítást adhat a BH2001.15. számú eseti döntés, amely az indokolás III. pontjában a felperes gondozásával, ápolásával kapcsolatos járadék címszó alatt a következőket tartalmazza: "Ápolási költség havi 70.000 forint. A szakértői vélemény alátámasztja, hogy az önmaga ellátására teljességgel képtelen I. rendű felperes teljes napot kitevő gondozására, ápolására, felügyeletére szorul. A felperesek az elsőfokú eljárásban, majd a fellebbezési eljárásban ilyen jellegű szolgáltatásokat végző személyek, illetőleg társaságok díjtáblázatait csatolták és ezek alapján ilyen mértékű kiadással oldható csak meg az ápolás és gondozás valamennyi feladata."
A fenti idézetből megállapítható, hogy szakértő kirendelésére azért volt szükség, hogy meg lehessen állapítani, hogy a felperes gondozásra, ápolásra szorul-e és havonta milyen időtartamban. Az összegszerűség megállapításához nem kell és nem is lehet úgynevezett gazdasági szakértőt kirendelni. A fél lakóhelyén működő, ilyen jellegű szolgáltatásokat végző személyek, illetőleg társaságok díjtáblázatai képezhetik például a kiinduló alapot az összegszerűség megállapításánál. Ilyen intézmény például Pécsett az Integrált Nappali Szociális Intézmény (Pécs, Felsőbalokány u. 1.), amely ilyen tevékenységgel foglalkozik. Természetesen célszerű ismerni az adott időszakban érvényes minimálbér összegét, egy ápolónői foglalkozást végző személy munkabérét. Segítséget jelent a Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének 14/2011. (III.22.) Önkormányzati rendelete a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekvédelmi ellátások, oktatási nevelési intézményekben biztosított szolgáltatási térítési díjairól. Az önkormányzati rendelet egyébként az 1993. évi III. törvény 92. § (1) bekezdésében és 115. §-ában, valamint az 1997. évi XXXI. törvény 147. §-ában kapott felhatalmazás alapján keletkezett.
A Pécs Város Közgyűlésének önkormányzati rendeletei elérhetők:
Városlakó-Pécs portál
önkormányzat
http://eugyintezes.pecs.hu címre kattintva (kékkel írva)
önkormányzat (a bal oldalon címre kattintva)
hatályos rendeletek
Irányadó lehet a helyben szokásos "napszámbér" óradíjának az összege. A helyi önkormányzat nyilván erre vonatkozóan adatot tud szolgáltatni akár annak megjelölésével, hogy például milyen munkákra vonatkozóan ismerik helyben ezt a díjat, például mezőgazdasági munkára, egyéb alkalmi munkára.
A bíróság tehát a gondozási díjat a felek, a tanúk nagyon alapos meghallgatásával, a különböző per adatok mérlegelésével kell, hogy meghatározza és nem gazdasági szakértő kirendelésével. Erre sem szükség, sem lehetőség nincs.
Az orvos szakértő az ápolásra szükséges órák összegét meghatározza. Havi 30 nappal számítva, a mérlegeléssel kialakított óradíj összegével szorozva a kártérítésként ápolási díj címén fizetendő havi járadék összege könnyedén megállapítható. Egy példa:
30 nap x 8 óra x 500 forint / óradíj = 120.000 forint.
700 forint óradíjjal ez az összeg havi 168.000 forint, 1000 forint óradíjjal 240.000 forint.
Ezekből az összegekből egyáltalán nem nehéz mérlegeléssel megállapítani, hogy az ápolási járadékra jogosult havonta hány forint összeget kérhet. Ilyen számolással, az ismert minimálbér, szakápolói bér és egyéb kereseti adatok figyelembe vételével nagyon könnyen megállapítható a járadék összege.
A fent ismertetett adatoknál figyelembe kell venni, hogy a munkabér, az önkormányzati rendelettel számított óradíj különböző járulékokat tartalmaz.
Természetesen, ha a fél ápolására fogadott személy bejelentett alkalmazott, vagy egyéb járulékok fizetése történik, ezt igazolni kell és megítélhető a kifizetett összeg a járulékokkal együtt. Legtöbbször erre azért nincs szükség, mert a felet a hozzátartozók ápolják és itt a kiadások nem merülnek fel, ugyanakkor a bírói gyakorlat már régen kimondta, hogy senki nem kötelezhető ellenszolgáltatás, azaz kártérítés nélkül hozzátartozója ápolására abban az esetben, ha egyébként a károkozó kártérítés fizetésére köteles.
Háztartási kisegítő
Aki ápolásra szorul, az természetesen háztartási kisegítőre is rászorul, hiszen dolgozni nem tud. A főbb háztartási munkák a főzés, mosás, takarítás, bevásárlás, stb. A fél és tanúk meghallgatásával kell tisztázni, hogy milyen munkákat látott el a baleset, sérülés előtt a károsult, feltétlenül tisztázandó, hogy mekkora házban, lakásban vezette a háztartást és hány személyre. Ez mind olyan ténykérdés, amely szakértővel nem tisztázható. A félnek elő kell adnia, hogy mely munkákat nem képes elvégezni, ha vita van a felek között az elvégezhető munkákra nézve, akkor az orvosszakértőt kell kihallgatni arra vonatkozóan, hogy mely munkákat tud, vagy nem tud, vagy erőmegfeszítéssel tud ellátni a károsult.
A háztartásban a testi sérülést megelőzően ellátott munkaórák száma a fél, a tanúk kihallgatásával és az egyéb peradatok mérlegelésével könnyedén megállapítható, így a havi óraszám kiszámítható. Az óradíjra ugyanaz irányadó, mint az ápolási díjra.
Minderre vonatkozóan a fél meghallgatása, a tanúk kihallgatása, a mérlegelés nem különösen bonyolult feladat a bíró számára és természetesen nem forint-fillérre kell számolni a járadék összegét.
Gazdasági - mezőgazdasági munka
Ha a fél nagyobb kertet gondozott, vagy nagyobb földterületet művelt, állatot tenyésztett, akkor mindenekelőtt tisztázni kell, hogy mely munkák elvégzésére nem képes, ha a károkozó vitatja, akkor orvosszakértői kérdés annak megállapítása, hogy az adott munka elvégzésére képes-e, vagy sem. Az el nem végezhető mezőgazdasági munkákból eredő kár megállapítására mezőgazdasági szakértőt kell kirendelni, ez már más módon nem tisztázható.
Ezután már a mezőgazdasági szakértő részére a kérdést úgy kell feltenni, hogy az orvosszakértő által megállapított és a károsult által el nem végezhető munkák kapcsán milyen összegű kár éri a károsultat.
Tényként azt kell tisztázni, hogy mekkora gazdasága volt a károsultnak, növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozott-e, milyen növényeket termesztett, milyen állatokat tartott. A szakértő feladata a tényállástól függő, de a gazdaság mértékét, a károsult által elvégzett munkákat a bíróságnak a részletes kihallgatással kell tisztáznia. A gazdaság feltárása nem szakértői feladat, különösen ha a sérülés miatt az már csökkent. Más kérdés, hogy a szakértő helyszíni szemlét kell, hogy tartson és az ott megállapítottakat értékelje.
A mezőgazdasági munkák vonatkozásában a szakértők által kialakított könnyű, középnehéz és nehéz fizikai munka sem pótolja a helyes tényállás megállapítását, mert nem ettől függ, hogy az adott károsult mely konkrét munkát tud és melyet nem tud ellátni.
2. Építési és ingatlanforgalmi szakértői bizonyítás (Ptk. 137. §), ráépítés, közös háztartásban élők vagyoni viszonyai (Ptk. 578/G. §), egyes házastársi vagyonjogi viszonyok (Csjt. 27. §) esetén
Számtalan variáció képzelhető el arra vonatkozóan ki, kit és miért perel. Leggyakoribb, hogy a szülők tulajdonát képező ingatlanra a gyermek és annak a házastársa ráépít, majd a házasság megromlását követően a gyerek házastársa felperesként perli tulajdonjogért a másik három személyt lehet, hogy a gyermek élettársa a ráépítő. Családjogi viszony esetén például az egyik házasfél különvagyonát képező telekre történik a ráépítés, vagy az egyik házasfél különvagyonát képező, már felépítménnyel rendelkező ingatlan átépítése történik és ez a ráépítés.
Több variációt nem sorolok fel, hiszen ezzel mindenki találkozott.
A tényállás tisztázása a szakértő kirendelése előtt feltétlenül és teljes egészében szükséges.
Tisztázni kell, hogy a ráépítés megkezdése előtti állapot milyen volt, tehát hogy nézett ki az ingatlanon lévő felépítmény - ide értve egy esetleges kerítést is - az építkezés megkezdése előtt.
A következő lépésben mindenképp tisztázandó, hogy melyik évben mit építettek fel a ráépítők. Például emelet ráépítés, tetőtér beépítés történt-e, konyha kialakítás, fürdőszoba létesítés, kerítés létesítés, stb. Feltétlenül szerkezetet érintő kell, hogy legyen a kialakítás. (PK 7. vélemény III.).
Tisztázandó, hogy volt-e a ráépítőknek külön vagyona, ha igen, melyik fél, milyen összeggel járult hozzá az építkezéshez és melyik évben. Számtalan esetben előfordul, hogy nem készpénz különvagyont, hanem az építkezéshez munkával történő hozzájárulást állítanak a felek, ezért tisztázandó, hogy mely munkálatoknál kik és pontosan milyen munkákban mennyit segítettek, szakmunkát, vagy segédmunkát és megközelítőleg hány órát, vagy napot dolgoztak a segítők. Attól lesz különvagyon, hogy kifejezetten a munkát egyik, vagy másik fél javára különvagyonként kívánták juttatni az építkezésben részt vevők.
A bizonyítás keretében a fenti kérdésekre ki kell hallgatni rendkívül részletesen mindkét felet, ha ellentét van köztük, a szembesítést meg kell kísérelni, ha egyező az előadás, akkor nyilván sokkal könnyebb a bíró helyzete. A felektől erre vonatkozóan minden bizonyítékot be kell szerezni, tanúbizonyítást, okiratokat, esetleg rendelkezésre álló fényképeket.
Ezt követően történhet csak meg a szakértő kirendelése, ha a szakvélemény benyújtását követően akár észrevétel, vagy kérdés formájában újabb tényadatok merülnek fel, újabb bizonyítást kell lefolytatni és a szakértői vélemény kiegészítését kell elrendelni, akkor az legtöbbször arra vezethető vissza, hogy nem volt megalapozott a tényállás feltárása, a bizonyítás lefolytatása.
Tényállás a szakértői kirendelő határozatban
Tényként a szakértőnek minden adatot le kell írni a kirendelő határozatban tényállásként amit ezen címszó alatt a tényállás című részben ismertettem. A bíró mintegy ítéletbeni mérlegelési feladatot lát el és így kialakított tényállást ismertet a szakértővel, az ott meghatározott összes tényadat megállapítása bírói feladat, nem lehet a szakértőre áthárítani.
Kérdés a műszaki szakértőhöz
Mi volt a beruházás évében a bekerülési érték. Az anyagárat és a munkadíjat külön-külön fel kell tüntetni. (Megjegyzés: ennek a bekerülési értéknek kizárólag a forgalmi szakértő részére abból a szempontból lesz jelentősége, hogy a forgalmi szakvéleményt meg tudja adni, tehát ez ítéleti marasztalás alapját nem fogja képezni, a műszaki bekerülési költség vonatkozásában). Mindez azt is jelenti, hogy a műszaki szakértői véleményt lehet ugyan vitatni, de nem ez a vélemény fogja az ítélet alapját képezni, ezért igazán csak lényeges, nagy összegek vitatása eredményezhet jelentős forgalmi értéklésbeni eltérést.
A bekerülésből hány százalék volt az egyik fél, vagy a másik fél, vagy mindkét fél különvagyoni hozzájárulása. (Megjegyzés: ha az egyik fél különvagyoni hozzájárulása készpénzben történt, akkor már csak számolni kell, ha munkával való hozzájárulás történt az építkezéshez, akkor a műszaki szakértő kell, hogy kimunkálja az adott fél részére adott hozzájárulás forint értékét és a százalékot, hiszen a forintérték például attól is függ, hogy szakmunkáról, vagy segédmunkáról volt-e szó, illetőleg, hogy hány óra vagy nap volt az adott, elvégzett munka. Százalékot a bíróság is tud számolni természetesen, de a szakértőnek is fel lehet tenni a kérdést.)
Kérdés az ingatlanforgalmi szakértőhöz
- Mi lenne az ingatlan forgalmi értéke az eredeti állapotban az építkezés befejezésekor, - a beruházás nélkül.
- Mi az ingatlan forgalmi értéke az építkezés befejezésekori állapotban a beruházással együtt.
- Mi az ingatlanba bekövetkezett forgalmi értékemelkedés a beruházásra figyelemmel. (Ez az első kettő értékkülönbözete, ezt a bíró is ki tudja számolni, de így lesz kerek a forgalmi szakértő véleménye).
- A beruházásra, a ráépítésre figyelemmel, valamint a különvagyoni beruházást igazolt fél különvagyoni hozzájárulására is figyelemmel hány százalék mértéket tesz ki az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték. (Megjegyzés: Ezzel a közös ráépítők tulajdoni hányada meghatározható. A maradék százalék az eredeti tulajdonosoké a köztük lévő eredeti arányban.
* * *
Egy példán mutatom be a számolási módot. A számok kitaláltak, lehetőség szerint kerek és kisebb számokkal számolok. Számtalan variáció lehetséges, ehhez képest kell eldönteni, hogy kell-e műszaki és forgalmi szakértői bizonyítás. Ha olyan szakértő kirendelése történik, aki műszaki és forgalmi szakértő egyben, akkor a kérdéseket kell eldönteni, nevezetesen azt, hogy kell-e műszaki kérdést is intézni a szakértőhöz.
A példa a következő: a szülők tulajdonában van egy házas ingatlan 1/2-1/2 arányban. A gyermek és annak házastársa ráépít. A felperes a gyermek házastársa lesz. Az I. rendű alperes a gyermek, azaz a másik házastárs. A II. rendű és a III. rendű alperes az I. rendű alperes két szülője.
A ráépítés értéke 600.000 forint
A felperes különvagyoni hozzájárulása 200.000 forint = 33 %
Az I. rendű alperes különvagyoni 80.000 forint = 13 %
A felperes és az I. rendű alperes közös hozzájárulása 320.000 forint = 53 %
Összes beruházás 600.000 forint = 99 %
Az 53 % a két házas fél egyenlő arányú hozzájárulása, fejenként 26,5 %.
A ráépítésben
a felperes hozzájárulása: 33 % különvagyon + 26,5 % közös vagyon = 59,5 %.
az I. rendű alperes hozzájárulása 13 % különvagyon + 26,5 % közös vagyon = 39,5 %
99 %.
Az eltérés a kerekítésekből adódik. A felperes hozzájárulás tehát 60 %, az I. rendű alperes hozzájárulása 40 %. A 600.000 forint felperesi és I. rendű alperesi közös műszaki bekerülési költségből a két fél hozzájárulása fejenként.
600.000 forint x 60 % = 357.000 forint - a felperesi hozzájárulás
600.000 x 40 % = 237.000 forint - az I. rendű alperesi hozzájárulás
Összesen 600.000 forint
A fenti számítás kizárólag a beruházás évében a beruházás műszaki költségei alapján történt meg a ráépített rész értékének, a hozzájárulás mértékének a kiszámítása érdekében.
Ez szükséges ahhoz, hogy a forgalmi szakértő meg tudja határozni azt, hogy a például 10 évvel ezelőtt, az építkezéshez 320.000 forint közös készpénzzel, a felperes részéről 200.000 forint különvagyonnal, az I. rendű alperes részéről 80.000 forint különvagyonnal való hozzájárulás forgalmi értéke az építkezés befejezésekor, tehát a per folytatásakor mit ér.
A műszaki értékelést követően a forgalmi értékelés a következők szerint történik.
- Az ingatlan forgalmi értéke az eredeti állapotban, a ráépítés befejezésekori értéken 3.000.000 forint lenne.
- Az ingatlan forgalmi értéke a mai állapotában az építkezés befejezésekori értéken 3.800.000 forint.
- A ráépítés értékemelő hatása 800.000 forint.
A három szám százalékos aránya: 79 % - 100 % - 21 %.
Arra tekintettel, hogy a forgalmi értékemelkedés folytán 800.000 forint értékemelő hatást eredményezett a felperes és az I. rendű alperes ráépítése
a 800.000 forint x 60 %-a = 480.000 forint a felperesé
a 800.000 forint x 40 %-a = 320.000 forint az I. rendű alperesé.
A 3.800.000 forint jelenlegi értékből a 3.000.000 forint érték a II. rendű és a III. rendű alperesé 1.500.000-1.500.000 forint összegben.
Most már csak a négy fél tulajdoni hányadát kell meghatározni.
A 3.800.000 forint megoszlása:
480.000 forint = 13 % a felperesé
320.000 forint = 8 % az I. rendű alperesé
1.500.000 forint = 39 % a II. rendű alperesé
1.500.000 forint = 39 % a III. rendű alperesé
3.800.000 forint 99 %.
A százalék a kerekítésből adódóan nem 100 %-i, természetesen, amikor hányadokban az ingatlan- nyilvántartás számára kell meghatározni a tulajdoni arányokat, azt mindenképp 100 %-ban kell megadni az arányok megállapítása során.
A felperes tulajdoni hányada: 13/100
Az I. rendű alperes tulajdoni hányada 9/100
A II. rendű alperes tulajdoni hányada 39/100
A III. rendű alperes tulajdoni hányada 39/100
100/100
Szakértői kérdés annak meghatározása a PK 7. számú állásfoglalás III. pontja alapján, hogy az építkezés az épület szerkezetét érintő, vagy nem érintő karbantartás, korszerűsítés, felújítás, vagy más építési munka volt-e.
Ez a számítás csak a tulajdoni hányadok megállapításához szükséges, a tulajdonközösség megszüntetése a mai értéken történik.
3. Ingatlanforgalmi és gépjármű szakértői bizonyítás - Káronszerzés
Szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányuló kártérítési, kártalanítási igény esetén az amortizációra is figyelemmel a káronszerzés tilalma folytán az értéknövekedés levonandó. Ez nem irányadó szavatossági, jótállási igény esetén. A BDT2002.552. számú eseti döntése ezt kifejezetten így is tartalmazza.
A kérdés, hogy mi tekintendő értéknövekedésnek. Néhány eseti döntésből idézek egy-egy mondatot.
BDT2002.553. szomszédjogi szabályok alapján melléépítéssel okozott kár megtérítése iránt érvényesített igényt a felperes. Az eseti döntésből: "A felperesek szakértői véleménnyel kapcsolatos részletesen felsorolt kifogásait a bíróság ugyancsak elutasította. Ebben a körben utalt a káronszerzés tilalmára is, kiemelte, az alpereseknek a károsultakat olyan helyzetbe kellett hoznia, mint amilyenben a károsodás előtt voltak."
EBH.2009.2039. "A másodfokú ítélet indokolása szerint a perbeli ingatlanban az autópálya építés hiányában semmilyen károsodás nem következett volna be, ennek folytán a Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján az alperes a teljes mértékű javítási költség megfizetésére köteles, káronszerzés pedig nem állapítható meg."
BH1993.726. "Az elmondattak alapján a károkozó a megsértett értékviszonyokat köteles helyreállítani, ami az adott esetben azt jelenti, hogy pénzben köteles megtéríteni a felperes vagyonában bekövetkezett értékcsökkenést, vagyis a gépjármű 104.000 forintos értékét kell megfizetnie. Ez esetben úgy érvényesül a káronszerzés tilalma, hogy a károsultat terheli a residum (maradvány) kiadásának kötelezettsége" a döntés alapja a roncsérték (maradvány elszámolása) totálkárossá vált személygépkocsi értékének a megtérítése során.
BDT2002.565. Az eseti döntés szerint: "A padlóburkolat felhordására alkalmatlan aljzatbeton hibája miatt a padlóburkolat leválásáért a kivitelező nem hibás teljesítés és szavatosság jogcímén, hanem - a nem általa kivitelezett aljzatbeton észlelhető alkalmatlansága miatt - a Ptk. 302. § (2), (3) bekezdése szerint figyelmeztetési kötelezettség elmulasztása miatt tartozik kártérítési felelősséggel." Az indokolásból: "A szakértő ugyanis megállapította, hogy a más kivitelezővel elvégeztetett újraburkolás eredményeként az elkészített padló az összterület jelentős részén lényegesen nagyobb vastagságban készült el az eredeti, a felek közötti vállalkozási szerződésben rögzítettnél, így a felperes nagyobb értékű padlóhoz jutott. A káronszerzés tilalma folytán a gazdagodás értékét le kellett vonni, a felperest megillető kártérítés összegéből."
A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy értékemelkedés vagy a teljes ingatlanban, vagy a teljes gépkocsiban kell, hogy bekövetkezzék ahhoz, hogy értékemelés címén levonást lehessen alkalmazni. A szakértőhöz szóló kérdésnek is arra kell irányulnia, hogy az ingatlanban, a gépkocsiban van-e a javítás folytán értékemelkedés, például akkor, ha a gépkocsiba egy új alkatrész beépítése történik meg.
Ha tehát például egy gépkocsiban alkatrész cseréje történik és az alkatrész új, nem vonható le káronszerzés tilalma folytán értékemelkedés címén semmilyen összeg, ha a gépkocsi egészének értéke nem emelkedik.
4. Építési és ingatlanforgalmi szakértői bizonyítás kilátásvesztés, intimitásvesztés, stb, mobil hálózat kiépítése érdekében létesített antennatorony által a szomszédos ingatlanokban okozott kár elbírálásakor.
Az alkalmazandó jogszabályok a Ptk. 100. §-a és a Ptk. 339. § (1) bekezdése. Az irányadó bírói gyakorlatot alátámasztó döntések már majdnem 20 éve azonosak. Néhány döntés: BH1993.161., BH1994.661., EBH2006.1399., BDT2007.1567.
A szükségtelen zavarás fogalmát már a BH1994.661. számú döntés tisztázta. A szükségtelen zavarás alól kimentheti magát az építkező. Idézek az EHB2006.1399. döntésből egy mondatot: "Ezzel szemben a II. rendű alperesnek a kártérítő felelősség alóli mentesülés érdekében azt kellett volna bizonyítania, hogy az antennatornyot csak itt lehetett megépíteni és nem volt módja máshol, a szükségtelen zavarás nélkül történő megvalósítására". A BDT2007.1567. számú eseti döntés azonos állásfoglalást tartalmaz. E szerint is az építkező felet terheli annak bizonyítása, hogy mindent megtett azért, hogy a szükségtelen zavarást elkerülje. A bíróság erről a bizonyítási kötelezettségről az építkező felet köteles tájékoztatni.
A bírói gyakorlat számos esetében ilyen ügyben a bíróság elmulasztja az építkező tájékoztatását, így elmarad a kimentéshez szükséges, többnyire műszaki szakértői bizonyítás, holott ennek kellene a perben az első lépésnek lennie abban az esetben, ha az építkező valóban a kimentését szeretné megkísérelni.
A kártérítésért perelő felperest terheli a kár okozásának és az összegszerűségnek a bizonyítása. Ez legtöbb esetben ingatlanforgalmi szakértői bizonyítás útján lehetséges. Ha ezzel kezdődik a bizonyítási eljárás, sőt az ügy ítélettel történő befejezésére is sor kerül, egy esetleges fellebbezést követően hatályon kívül helyezéssel lehet csak az ügyet megoldani annak érdekében, hogy a kárt okozó a szükséges tájékoztatásban részesüljön és ha van, a bizonyítási eljárást kérje lefolytatni a kimentésre vonatkozóan.
5. Szakértői bizonyítás hibás teljesítés esetén
A kereset, viszontkereset előterjesztésekor, a fél személyes meghallgatásakor feltétlenül tisztázni kell azt, hogy mi az a hiba, illetve mik azok a hibák, amelyeket a fél állít. A hibák felsorolása a fél részéről tehát nem mellőzhető, ezt meg kell követelni az előterjesztéskor, de mindenképpen a szakértői bizonyítás elrendelését megelőzően.
- A szakértő részére szóló kirendelésben a bíró tényként nem tud hibát felsorolni, hiszen a hiba tényét a szakértő fogja megállapítani. Az első kérdés csak az lehet, hogy a fél által felsorolt hiba (hibák) megléte megállapítható-e. A kérdés tehát a szakértőhöz legelőször is az, hogy mi a hiba. Az aztán a bírón múlik, hogy a fél által állított hibákat a bíró átmásolja-e a kirendelő határozatba, avagy a szakértő részére megjelöli, hogy melyik iratban hol található a hibák felsorolása.
- A következő kérdés az, hogy mi a hiba oka.
- Ezután a mentesülésre szóló kérdést kell feltenni.
Szavatosság esetén az a szakértő részére szóló kérdés, hogy a hiba fennállásának megállapíthatósága esetén a szerződés teljesítésekor a hiba meg volt-e.
Ha jótálláson alapul az igény érvényesítés, akkor a kérdés az, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett-e.
- Az egyéb kérdések természetesen az ügytől függenek, annak tényállásától, az érvényesített igényektől, az egyéb sajátosságoktól.
Egy konkrét ügy tárgya építési szerződésből eredő hibás teljesítés volt. A kereset szerint az alperes "valamit" nem készített el. A szakértőhöz szóló kérdés az volt-e, hogy a "valami" meg volt-e. Csak azt nem lehetett tudni biztosan és egyértelműen az ítéletet követően sem, hogy ez a "valami" kellett-e, mire szolgált, mit okozott a hiánya, járt-e bármiféle következménnyel.
6. Gépjármű szakértői bizonyítás ha az ütközés mechanizmusát a polgári bíróságnak kell megállapítania.
A bizonyítási eljárás során a bíróságnak a baleset bekövetkeztére vonatkozóan részletesen ki kell hallgatnia az ütközésben részes személyeket, az egyikük általában az igényt érvényesítő felperes, a másik már tanú, az esetleges szemtanúkat és be kell szerezni az okiratokat, gondolok a helyszínelés során keletkezett iratokra. Természetesen ha volt helyszínelés.
Ezen ügyekben a szakértőnek nem lehet végleges tényállást megadni a kirendelés során, hiszen a baleset bekövetkeztének a megállapítása fogja a szakértő feladatát képezni a rendelkezésre álló peradatok, az esetleges helyszíni szemle, a különböző számítások és az utóbbi időben divatos szimulációs eljárások lefolytatása alapján.
A szakértőhöz felteendő első és legfontosabb kérdés ezért, hogy állapítsa meg az ütközés mechanizmusát.
Ezzel a kérdéssel számtalan apró és igazán csak részletkérdésnek tekinthető kérdést ki lehet váltani és a kirendelő határozat olyan kérdései lesznek mellőzhetők, amelyek megválaszolása úgysem lehetséges és nem is szükséges, mert a szakértő az iratok áttanulmányozása, a felek, a tanúvallomások elolvasása, az esetleges helyszínelés és szimulációs eljárás lefolytatása után fogja lényegében megállapítani azt, hogy hogyan következett be a baleset, azaz lényegében ténymegállapítás történik részéről.
A szakértő a véleményében ki fogja fejteni, hogy melyik fél és milyen Kresz szabálysértést követett el, enélkül nem tud véleményt nyilvánítani, ugyanakkor a Kresz szabály megsértésére vonatkozóan a bíró nem tehet fel kérdést, mert az jogkérdésnek minősül.
Az egyéb kérdéseket az ügytől függően kell feltenni.
* * *
Néhány észrevétel az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II.21.) IM rendelet kapcsán
A megjegyzések alapja az általam vizsgált ügyekben tapasztaltak, részben az igazságügyi szakértők részére a 2011. augusztusában tartott szakértői oktatáson a szakértők részéről felmerült kérdések kapcsán merült fel.
A 3/1986. (II.21.) IM rendelet
1. § (5) bekezdés: a szakértő a díját maga állapíthatja meg, bejelentési kötelezettsége már nincs.
2. § (1) - (2) - (7) - (8) bekezdés
A fenti bekezdések szabályai összefüggenek.
Figyelni kell arra, hogy az (1) bekezdésben felhívott, a I. számú mellékletben meghatározott munkadíjak megállapítása a kell szó használatára figyelemmel kötelező. A (2) bekezdés magasabb összegű munkadíj megállapítását kivételes esetekben teszi lehetővé, az itt előírt feltételeket vizsgálni kell. Két és félszeres összegű díjazást a (7) bekezdés alapján is lehet számítani, a helyszíni vizsgálat fogalmát a (8) bekezdés fogalmazza meg.
2. § (3) bekezdés: az utazással eltöltött időre megállapítható óradíj az I. számú melléklet 91. pontjában meghatározott 4.000 forint 50 %-a lehet, ez kötelező, ha a szakértő a saját maga által kialakított óradíj 50 %-át kéri, a kérelem tárgyában fellebbezhető végzést kell hozni az elutasításról.
2. § (6) bekezdés: az orvos és pszichológus szakértő az irattanulmányozással eltöltött időre óradíját maga állapíthatja meg. A vizsgált ügyek többségében az óradíj 4.000 - 5.000 - 6.000 forint, találkoztam 15.000 forint összegű óradíjjal is. Az óradíj megállapításához joga van a szakértőnek, különös figyelemmel kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy a felszámított óramennyiség szükséges és indokolt volt-e. Ha ez nem állapítható meg, fellebbezhető, elutasító végzést kell az adott részre vonatkozóan hozni.
3-4. § a jelenléti díj: A I. melléklet 93. pontja 2.000 forint összegben állapítja meg fél órára a jelenléti díjat. A 3/1986. (II.21.) IM rendelet 1. § (5) bekezdése szerint, ha a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapíthatja meg, e rendeletnek a díj megállapítására és kifizetésére vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell. A munkadíjra, a jelenléti díjra és a szakértő költségeire vonatkozó rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha ezt a szakértő kérte. Ha tehát a szakértő nem ott jár el, ahol bizonyítás hivatalból történik, vagy annak hivatalból is helye lenne, jelenléti díjra a saját óradíja az irányadó.
6. § (1) bekezdés - 10. § (1) bekezdés:
A 3/1986. (II.21.) IM rendelet 6. § (1) bekezdése szerint a szakértő költségként számíthatja fel a szakvélemény elkészítésével kapcsolatban felmerült, szükséges és igazolt kiadásait.
A 10. § (1) bekezdés szerint az igazságügyi szakértő, az igazságügyi szakértői intézmény és a szaktanácsadó részére a számlával nem igazolható, de szükségszerűen felmerülő költségeinek (posta, telefon, irodaszer, stb.) fedezésére költségátalányt kell megállapítani. A költségátalány a szakértő munkadíjának 35 %-a, de legfeljebb 100.000 forint.
Mindkét rendelkezés szerint a költségnek szükségesnek kell lennie, de költségként számolható el, ha igazolt a kiadás és átalány, ha számlával nem igazolható a kiadás.
A sokszorosítás, a fényképezés, a gépelés, stb. költségéről számlát kell hozni ahhoz, hogy az átalányon felül elszámolható legyen.
Ha valaki a 35 % átalányt felszámítja, akkor további, a szakvélemény elkészítésével kapcsolatos kiadások felszámításához igazolni kell annak szükséges voltát, és igazolni kell számlával a kiadás felmerülését és összegszerűségét. Átalány felszámítása mellett egészen kivételes lehet még költség felszámítása, ehhez feltétlenül meg kell követelni a költségnek számlával történő igazolását. A bírónak a díj megállapításakor feltétlenül ellenőriznie kell a számla meglétét, mert meglehetősen sok szakértői díjjegyzékben találtam a 35 % átalány mellett költség felszámítását is, ráadásul számla nélkül.
6. § (4) bekezdés: - a saját személygépkocsi használatáért felszámítható költség. Az előzetes hozzájárulást célszerű megadni a kirendeléskor, ez általában helyesen meg is történik azzal a feltétellel, hogy casco biztosítással rendelkezzen a szakértő. Az APEH-NAV közleménye az alkalmazható üzemanyagárakról rendszeresen megjelenik, ez képezi az ellenőrzés alapját. A szakértőtől viszont a gépkocsira vonatkozóan minden adatot be kell kérni, ami az üzemanyag fogyasztás ellenőrzését lehetővé teszi. Ezen adatok a hengerűrtartalom és a fogyasztott üzemanyag típusa. A 9 forint / km normaköltséget változatlanul az 1995. évi CXVII. törvény 3. számú melléklet 6. pontja tartalmazza.
Szerintem ez az összeg nem alkalmazható kártérítési perekben használati díjként, mint ahogy konkrét ügyben találkoztam ilyennel. A gépkocsi használati díja egyedi, a gépkocsi típusától, korától, stb. függő.
Az apasági perekben elrendelt vizsgálatok költségei
A vizsgálat során észlelteket és a jelentésben leírtakat idézem.
"A legnagyobb összegű szakértői díjak a DNS vizsgálat alapján e perekben szerepelnek. A 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 3. § (3) bekezdése szerint a tárgyi költségfeljegyzési jog a vértulajdonság-vizsgálat és a származás megállapításához szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálat költségének előlegezése alól nem mentesít. Ezt a szabályt úgy tűnik egyetlen bíróság sem alkalmazza. Ez azért érthetetlen számomra, mert a jogszabály egyáltalán nem új még akkor sem, ha valamikor tárgyi költségmentesek voltak ezek a perek. A másik kérdés az apasági perekben az, hogy ki bizonyít. A bírói gyakorlat ugyancsak évtizedekkel ezelőtt kialakította azt az álláspontot, mely szerint nem a kiskorú felperes, hanem a vélelmezett apa, tehát az alperes a bizonyító fél. A polgári perrendtartás magyarázata második (átdolgozott kiadása), amelyben a kézirat 2006. június 1-jén került lezárásra, az 1741. oldalon a következőket írja: A bizonyítási költség előlegezése a származás megállapítása iránti perekben.
"Bár a származás megállapítása iránti perek a Kmr.2. § (1) bekezdésének a./ pontja értelmében tárgyi költségmentesek, a költségmentesség a Kmr. 3. § (2) bekezdés alapján a vértulajdonság-vizsgálat és a származás megállapításához szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálat költségeinek előlegezése és megfizetése alól nem mentesít.
Ennek oka, hogy a vizsgálatok igen költségigényesek, és a költségek megelőlegezését a vizsgálatot végző intézmények a per jogerős befejezéséig nem vállalhatják. A szakértői vizsgálat költségeinek előlegezésére a bíróság rendszerint a vélelmezett apát kötelezi, aki azon védekezését, hogy a gyermek nem tőle származik, alapvetően a szakértői vizsgálat során bizonyíthatja. Amennyiben a perbe vont férfi a költségek előlegezésére nem képes, kivételesen indokolt esetben a Kmr. 5. § alapján személyes költségmentesség engedélyezhető, így mentesül a szakértői vizsgálat költségeinek előlegezése alól."
A vélelmeket a Csjt. 35-43. §-ban foglalt egyes rendelkezések határozzák meg, az apa ezen vélelmek alól mentheti ki magát bizonyítással.
E szabályok egészen biztosan irányadóak voltak 1973-ban is, amikor én magam kezdőbíróként apasági pereket tárgyaltam. A szabályok nem változtak."
Költségkedvezményes ügyek - bizonyítás hivatalból
A költségkedvezményes ügyek két nagy csoportja a költségmentes és a költségfeljegyzési jogos ügyek. A költségmentes ügyek tárgyi- és személyes költségmentes ügyek, az előbbi azt jelenti, hogy az ügyek tárgyuknál fogva költségmentesek, az utóbbi esetben a bíróság engedélyez kérelemre teljes vagy részleges költségmentességet. A részleges költségmentesség oly módon is adható, hogy egy tételre például a szakértői díjra kap költségmentességet a fél. A költségfeljegyzési ügyek csak tárgyi költségfeljegyzési jogosak lehetnek, tehát tárgyuknál fogva részesülnek költségfeljegyzésben ezek az ügyek, jogszabály határozza meg, hogy melyek a tárgyi költségfeljegyzési ügyek. Kérni ezt a költségkedvezményt nem lehet.
Költségmentes perek például:
A Pp. 311. § (6) bekezdése alapján teljes költségmentesség illeti meg a feleket a gondnokság alá helyezés iránti perekben.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 81. § (1) bekezdése szerint a társadalombiztosítási nyugellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos eljárások, valamint az e törvény szerinti más eljárások - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - illeték- és költségmentesek.
Jogszabály egyéb tárgyi költségmentes pert is meghatározhat, azonban ez a kettő típusú per az, amelyek a tárgyi költségmentes ügyeket képezik.
Tárgyi költségfeljegyzési perek:
A tárgyi költségfeljegyzési ügyeket a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 3. § (1) bekezdése sorolja fel az a-h./ pont alatt. Kiemelek néhányat, így az apasági és a származás megállapítása iránti perek, a gyermekelhelyezésével és átadásával, valamint a kapcsolattartással összefüggő perek, a törvényen alapuló tartással kapcsolatos perek, összefoglalóan a munkaügyi perek, kivéve azokat, amelyekben a feleket tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg, a bányakár megtérítése iránti perek és a bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében, vagy egészségében okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítése iránti perek.
A fenti szabályok felsorolása és kiemelése azért szükséges, mert a tárgyi költségmentes és tárgyi költségfeljegyzési jogos perekben elmeorvos szakértői, orvosszakértői, pszichológus szakértői vizsgálat folyik túlnyomó részben. Ezen túlmenően a munkaügyi perben bármilyen egyéb, de főként bérszakértői vizsgálat folyhat, bűncselekménnyel okozott kártérítési perekben főleg mezőgazdasági szakértői és gépjárműszakértői vizsgálatok folyhatnak. Egyéb szakértő kirendelése sem kizárt természetesen, csak megpróbáltam érzékeltetni, hogy mely szakértők kirendelése történik meg a törvény erejénél kedvezményes ügyekben.
A költségkedvezményes ügyektől független azon ügyek csoportja, amelyek esetében a bizonyítás hivatalból történik, vagy a bizonyításnak hivatalból is helye lenne.
Ilyen perek például:
- a házassági perek,
- az apaság és származás megállapítása iránti perek,
- a szülői felügyelet megszüntetése iránti perek,
- a gondnokság alá helyezés iránti perek,
- közigazgatási perek a Pp. 336/A. § (1) bekezdés a./ - b./ - c./ pontja alapján.
A fenti perek egy része költségkedvezményes is. A költségkedvezményes perben hivatalbóli bizonyítás folyik, illetve annak helye lenne, akkor az állam által előlegezendő - és sok esetben viselendő - költség mérsékelt összegű lenne. Ez így is van a családjogi, a gondnokság alá helyezés iránti perekben. Közigazgatási és a társadalombiztosítási perekben azonban nincs hivatalbóli bizonyítás, ezért az állam előlegezi - és esetleg viseli - a szakértő díját, de a szakértő szabadon határozhatja meg a saját óradíját.
* * *
Még mindig a Pp. 81. § (2) bekezdés alapján történő perköltség számításról.
Az elsőfokú bíróság ítélet a teljes pertárgyértéket 2.555.422 forintban állapította meg, a felperes 1.881.922 forintra lett pernyertes.
Az ítélet megállapította, hogy 73,64 %-ban pernyertes a felperes.
Az indokolás: "kikötés szerint a felperesi jogi képviselő nettó díja az alábbi tételekből állt össze: 6 % - 153.300 forint, 7 tárgyalásra 105.000 forint, 10 % sikerdíj 188.900 forint, összesen nettó 447.200 forint, bruttó 559.000 forint. Ezt a bíróság a pertárgyértékhez viszonyítva eltúlzottnak találta, indokolt azt 20 %-kal csökkenteni. Ezzel a korrekcióval a figyelembe vett munkadíj bruttó 447.200 forint, melyhez járul a másodfokú részítéletben megállapított 50.000 forint, a teljes felperesi perköltség 497.000 forint, melyből a felperesi pernyertességgel arányos 366.160 forint, a bíróság az alperest a Pp. 81. § (2) bekezdése alapján ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte.
A fellebbezésben az alperes a 366.160 forint összegű perköltség leszállítását kérte.
A másodfokú ítélet perköltségre vonatkozó indokolása a következő:
"A felek között nem volt vitás, hogy a kereseti érték 2.555.422 forint volt, a felperes nyertes lett 1.881.922 forint értékre. Az elsőfokú bíróság ítélete azt is pontosan kiszámította, hogy 73,64 %-ban nyertes a felperes. A Pp. 81. § (2) bekezdése alkalmazásához szükséges, hogy a kereset ne legyen eltúlzott. Az általános bírói gyakorlat körülbelül 50 % mértékben megítélt kereset esetében nem tekinti eltúlzottnak a keresetet.
Az 1.881.922 forint megítélt tőkekövetelés alapján a felperesnek járó, számított perköltség a következő:
Megbízás szerinti 6 % munkadíj 117.872 forint
5 % mértékű sikerdíj 94.060 forint
hét tárgyalásra költség 105.000 forint
a fenti 3 tétel után 25 % ÁFA 79.233 forint
a felperes másodfokú költsége 50.000 forint
Összesen: 445.625 forint
A felperesnek az alperestől járó helyesen számított perköltség 445.625 forint lenne, így a megítélt 366.160 forintot az alperes alaptalanul sérelmezi.
A másodfokú bíróság is a 10 % sikerdíjat eltúlzottnak tekintette és csak 5 %-ban látta megállapíthatónak az elsőfokú bíróság ítéletében írt jogszabályi rendelkezés alapján. A hatályon kívül helyező határozatban a másodfokú bíróság a felperesnek is és az alperesnek is fejenként 50.000 forintban állapította meg a másodfokú költségét. Ez azt jelenti, hogy a felperest megilleti az 50.000 forint perköltség, az alperes a saját 50.000 forint perköltségét - és nem a fellebbezésben írt eljárási díjat, mert ilyent a Pp. nem ismer -, saját maga viseli."
Pécs, 2011. október 14.
Dr. Bédi Sarolta
kollégiumvezető
1. számú melléklet
A Fővárosi Bíróság helyzetének felméréséről készült anyagból:
" f./ A szakértő kirendelésével kapcsolatos kérdések
A bíróságok gyakorlata azt mutatja, hogy a bíró - szakértői kirendelés kapcsán - automatikusan 30 vagy 45 napot ad a szakvélemény elkészítésére, s egyben kitűzi a következő tárgyalást 3-4 hónap múlva bekövetkező időpontra. Szinte biztosra vehető, hogy a szakértő a szakvéleményét határidőn belül nem készíti el. Ritkán van sürgetés, szankció nincs. A bíróság azonban egyetlen esetben sem teszi az ügyet nyilvántartásba, ami arra utalna, hogy ellenőrizni szándékozna a szakértői vélemény megérkezését. Az is előfordult, hogy a bíró a tárgyaláson szembesült azzal a ténnyel, hogy nincs információja arról, hogy a fél a szakértői költségeket megelőlegezte vagy sem, ennek tisztázására a tárgyaláson a bírósági gazdasági hivatalt keresi meg (!), egyben újabb tárgyalást tűz ki.
Több esetben észlelték a vizsgálók, hogy a szakértő kirendelése előtt nem vesznek fel tanú- és egyéb bizonyítást, vagy nem olyan körben, hogy a szakértői eljárást megalapozza. (Ez önmagában is súlyos hiba.) Emiatt újabb és újabb szakértésekre van szükség, - további köztes tanúbizonyításokra - míg végül mindenki elveszti a fonalat, az ügy pedig indokolatlanul elhúzódik.
További gondként jelentkezik, hogy a szakvélemény előterjesztését követően a felek nyilatkozatai alapján a bíróságok ismételten a szakértői vélemény írásbeli kiegészítését rendelik el. Ezzel pedig újabb tárgyalások halasztására kerül sor figyelemmel arra, hogy a szakértő nemcsak az alapszakvéleménnyel, de a kiegészítő szakvéleménnyel is indoklás nélkül késlekedik. A bíró az esetek többségében - általában a kellő felkészülés hiányában - parttalanul engedi meg a feleknek a kérdésfeltevést. A szakvélemény kiegészítésére vonatkozó indítványnak mindig eleget tesz, akkor is, ha azt az ügy nem indokolja.
Esetenként előfordul, hogy a szakértő jelzi, hogy a szakvéleményt csak későbbi időpontban tudja csak elkészíteni, a bíróságok ezt is minden esetben tudomásul veszik.
A vizsgált perek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a szakértők kirendelése szinte minden esetben a per elhúzódásához vezet. A szakértői kirendeléssel törvényszerűen együtt járó időmúlást azonban a szinte állandósult bírói mulasztások, céltalan pervezetés, a kiegészítő szakvélemények korlátlan beszerezése és a tárgyalások céltalan kitűzése jelentősen, akár évekre meghosszabbítja."
2. számú melléklet
Javaslat a szakértőnek szóló figyelmeztetésre, tájékoztatásra.
A javaslatban foglaltak követése nem kötelező, ha valaki több figyelmeztetést, tájékoztatást kíván adni a szakértő részére saját, sokszor pontatlan szövegezés mellett, a törvényi szöveget kell idézni.
A tényállás...
A kérdések...
A bíróság figyelmezteti a szakértőt arra, hogy a törvény a hamis szakvélemény adását bünteti.
Tájékoztatja, hogy a peres iratokat a ... bíróság polgári irodáján veheti át 3 napon belül. Ennek elmulasztása estén a bíróság az iratokat postai úton küldi meg.
Tájékoztatja, hogy az ügy tárgyi költségmentességére (tárgyi költségfeljegyzési jogára) figyelemmel a szakértői díjat az állam előlegezi - vagy - a fel / alperes letétbe helyezett ... forintot szakértői díj címén.
A bíróság Casco biztosítási szerződés estén gépkocsi használatot engedélyez.
A gépkocsi használati díjának megállapításához jelölje meg a gépkocsi hengerűrtartalmát, a fogyasztott üzemagyag fajtáját.
A bíróság felhívja a T. Szakértőt, hogy a szakvéleményt írásban, díjjegyzékkel ellátva ... példányban ... napon belül nyújtsa be a bírósághoz.
Értesíti, hogy a bíróság az ügyben ... év ... hónap ... napjának ... óráját tűzte ki új határnapul, amelyen megjelennie nem kell, megjelenési kötelezettsége csak az esetlegesen a későbbiekben küldött idézés esetén lesz.
* * *
A bíróság figyelmezteti a peres feleket, hogy a Pp. 180. § (3) bekezdése alapján a szakértőhöz egyes kérdések feltevését ... napon belül indítványozhatják. A kérdéseket a bíróságnak el kell küldeni, a bíróság fogja a szakértő részére a megválaszolandó kérdéseket megjelölni és megküldeni. A bíróság a feleket figyelmezteti, hogy a kérdések adott határidőben való indítványtételének elmulasztása esetén a bíróság a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdése alapján jár el.
Ügyvédkereső
Ügyvéd vagy ügyvédi iroda neve:
